Lewis Hamilton 2016 után nyert időmérőt Bahreinben, ami Forma-1-es karrierje 98. edzéselsőégét jelentette, így minden esélye megvan arra, hogy az év végére elérje a mérföldkőnek számító százas határt. De az időmérő most sem csak róla szólt. Russell egy újabb mérföldkövet ért el, a Ferrarik bár lecsúsztak a Q3-ról, mégis meglepően közel voltak hozzá. A Q3-ban pedig kiderült az is, hogy mennyit is jelent, ha valaki akkor teljesíti az ideális köridejét, amikor az igazán számít.
Előzmények
Pénteken mind a két edzésen Lewis Hamilton volt a leggyorsabb, így lehetet sejteni, hogy a hetedik világbajnoki címét két héttel ezelőtt megnyerő brit a bajnoki címe ellenére sem vett vissza.
Az időmérő előtti utolsó, egy órás tréningen nem kis meglepetésre Max Verstappen volt a leggyorsabb 1:28.325-ös idővel, ami 263 ezreddel gyorsabb Hamilton FP3-on futott legjobbjánál (1:28.618).
A másik Mercedest vezető Bottas végzett a harmadik helyen a harmadik edzésen, ahol a legközelebb tudott lenni csapattársához képest (103 ezred), ám a Red Bull hollandjától így is 366 ezreddel volt elmaradva.
A harmadik gyakorlást követően volt egy halvány reménysugár azzal kapcsolatban, hogy a Mercedesnek, azonbelül is Lewis Hamiltonnak nem lesz egyszerű dolga a kvalifikáción, és talán Verstappen képes lesz beleszólni a pole pozícióért folyó küzdelembe, amibe idén egyedül az Eifel Nagydíjon volt némi esélye.
A péntek esti gyakorláson autóját a célegyenes elején összetörő Alexander Albon hozva a kötelező minimumot, 1:29.018-al a negyedik leggyorsabb idővel hangult a kvalifikációra. Igaz ideje, már bő hat tizeddel volt az edzések legjobb idejét teljesítő csapattársáénál, de az ötödik leggyorsabb Carlos Sainzénál így is 437 ezreddel jobb volt. Ebből a különbségből pedig arra lehetett következtetni, hogy az időmérő négy pólusú lesz: elől a Mercedes és Verstappen; Albon; McLaren-Racing Point-Renault-Ferrari-AlphaTauri; míg a mezőny végén a szokásos Alfa Romeo-Haas-Williams hármasa.
A középmezőnyre már csak azért is nagy reflektorfény világított, mivel a konstruktőri harmadik helyéért egy egészen izgalmas, kiélezett harc folyik a Racing Point, a McLaren, a Renault és a Ferrari között. Ugyan matematikai esélyei az AlphaTaurinak is van, de azok nagyon halványak, azonban a szabadedzésen látszódott, hogy a Gasly-Kvjat páros beleszólhat a másik négy csapat küzdelmébe, amin súlyos eurómilliók múlnak. Az FP1-en Gasly az ötödik, az FP2-ön Gasly a hatodik, Kvjat a kilencedik, az FP3-on pedig Gasly-Kvjat sorrendben a hatodik és a nyolcadik helyen végeztek, azaz minden esélyük megvolt arra, hogy az imolai hétvégét követően újfent mind a ketten bejussanak a Q3-ba.
A konstruktőri harmadik helyért hajtó csapatok közül a Ferrarik szerepeltek a legrosszabbul, akik egyik tréningen sem tudtak a legjobb tíz közé bekerülni, noha végig közel voltak ellenfeleikhez. Az FP3-on a tizenharmadik leggyorsabb Vettel csak 404 ezreddel maradt el az ötödik leggyorsabb Sainztól.
Q1 - Russell megint továbbjutott
Az időmérő első felvonása a kiesők személyében nem hozott meglepetést. Az öt kieső között az alsóház három csapatának pilótái szerepeltek.
Egyedül talán az volt a meglepő, hogy a három csapat pilótái közül nem az Alfa Romeo olasz versenyzője, Antonio Giovinazzi, hanem újfent a Williams tehetésge, George Russell jutott tovább.
A szabadedzéseken Giovinazzi volt az, aki az alsóházból a leggyorsabb volt. A pénteki második edzésen (1:30.627) bő két tizeddel (222 ezred) volt gyorsabb, mint a második leggyorsabb Kevin Magnussen (1:30.849)- ekkor George Russell, aki az FP1-et Roy Nissany tesztlehetősége miatt kihagyni kényszerült, csak az utolsó volt.
A harmadik gyakorláson Antonio Giovinazzi volt az első versenyző, aki 1:30 alatti időt autózott (1:29.970), amivel még Charles Leclerc-t (1:30.183) is megelőzte. Az ekkor már a második leggyorsabb George Russell (1:30.559) lemaradása hozzá képest még mindig bő hat tizedmásodperc volt, így bár úgy mentünk neki az időmérőnek, hogy a Q2-es szereplés köztük fog eldőlni, a nagyobb eséllyel az Alfa Romeo versenyzője indult.
Végül mégis a Williams versenyzője volt az, aki egy nagyszerű körrel bejutott a Q2-be. A két versenyző között végül 197 ezred döntött (Russell 1:29.294-el a tizennegyedik, Giovinazzi 1:29.491-el a tizenhatodik helyen végzett). Giovinazzi ennek a hátránynak a nagy részét az utolsó szektorban szedte össze. Míg az első-két szektorban 38-38 ezreddel volt lassabb, mint ellenfele, az utolsóban már 121 ezreddel maradt alul vele szemben, így végül 197 ezreddel kapott ki.
Ugyan Giovinazzi a tizenötödik helyezett Lando Norrishoz közelebb volt, tőle csak 27 ezreddel kapott ki, azonban Norris az utolsó, lila első szektoros körét nem fejezte be, mert nem volt veszélybe; vagyis Giovinazzi hiába előzte volna meg Norrist, ha Russellt nem győzte volna le, akkor Norris javuló körével kiejtette volna, ezért is Russellhez hasonlítottam össze.
És ha már George Russell, két nagyon fontos dolgot kell vele kapcsolatban megemlíteni.
Az egyik, hogy az idei tizenötödik kvalifikáción a kilencedik alkalommal jutott be a legjobb tizenöt közé, ami azért érdekes, mivel 2018-ban, a 21 futamos világbajnokságban a Lance Stroll-Szergej Szirotkin egész évben jutottak ketten a Q2-be! (Igaz, az akkori Williams erősebb volt az ideinél, az Olasz Nagydíjon a Q3 is összejött Lance Strollnak. Utóljára Williams-pilóta, aki egy szezonban legalább kilencszer továbbjutott a Q1-ből, Felipe Massa volt 2017-ben. (Érdekesség, hogy Lance újonc szezonjában, 2017-ben csak nyolcszor jutott túl a Q1-en, miközben Massának ez csak háromszor nem sikerült.)
Újabb Q2-es szereplése pedig egyben azt is jelentette, hogy Russell zsinórban harminchatodik alkalommal győzte le csapattársát a kvalifikáción, ezzel pedig beérte a háromszoros, brazil Forma-1-es világbajnokot, Nelson Piquet-t. Ha a következő hétvégén is Latifi előtt végez, akkor pedig már csak két olyan legendás ikon lesz előtte, mint Michael Schumacher és Ayrton Senna... Ha a pontszerzés nem is akar összejönni, nem is tud harcolni, tehetségét így is képes hétvégéről hétvégére megmutatni, és egy olyan rekordot állított már most fel, amire a modernkori (21. századtól íródott) Forma-1-ben nem volt példa. Egy ember volt, aki hasonlóan dominálta az időmérős párharcokat, őt pedig Fernando Alonsónak hívják, aki 2017 és 2018 között zsinórban 26-szor győzte le időmérőn az amúgy nagyon tehetséges Stoffel Vandoorne-t.
Ezek azért nem rossz számok és viszonyítási pontok.
Q2
Az időmérő három vesztese egyaránt a Q2-ben vérzett el. Carlos Sainzot még továbbra is sújtja a bahreini átok (2015 óta íródó F1-es karrierje során csak egyszer, 2018-ban tudott célbaérni), ami talán "szerencsés" módon az időmérőn érte utol a hátsó fékek meghibásodása révén. Mivel ez pont az első gyorskörének kezdetén történt, így a McLaren spanyolja idő nélkül a tizenötödik helyen zárta a kvalifikációt. Ez pedig az időmérő későbbi alakulása miatt volt igazán fájdalmas csapata számára, akik a hétvégét megelőzően hat pontos lemaradásban a Racing Pointtal szemben a negyedikek a konstruktőri világbajnokságban.
Sainz műszaki hibája azért is volt fájdalmas, mivel a Q1-ben futott 1:28.975-ös idejével is be tudott volna kerülni a legjobb tíz köz. Kiesésével már csak Lando Norris volt versenyben.
A Racing Point is megfogyatkozott a Q2 végére, ugyanis Lance Stroll egy félreértelmezett kommunikáció miatt a Q1-ben is használt közepes gumikon volt kint a pályán, amivel reális esélye nem volt a továbbjutásra. Csak Russellt és Sainzot tudta megelőzni, s végzett a tizenharmadik helyen, miközben csapattársa, Sergio Perez a hetedik helyen ment tovább. Pedig az autóban megvolt a potenciál a Q3-ba, amit mit sem bizonyít jobban, hogy Stroll a Q1-ben - igaz lágy gumikon- 1:28.679-es idővel a második helyen végzett, amivel a Q2-ben az ötödik helyen mehetett volna tovább, megelőzve a lágy gumikon továbbjutó Albon-Norris párost. Ez a hiba teljesen szükségtelen hiba volt a rózsaszín alakulattól, akik így saját maguk dolgát nehezítették meg.
Az időmérő harmadik vesztes csapata pedig a Scuderia Ferrari volt. Ha csak a szabadedzés eredményeit vesszük alapul, akkor tulajdonképpen az elért tizenegyedik és tizenkettedik rajthely volt a reális eredmény számukra, azonban ha megnézzük a szektoridejüket, akkor adott esetben a Q3 is elérhető lehetett volna a csapat számára.
Ezt a tizenegyedik helyen végző, a Q3-ról 141 ezreddel lemaradó Sebastian Vettel is érezte, aki nem volt elégedett a körével, ami nem volt hibátlan. Az időmérőt követően el is mondta, hogy a gondot az okozta neki, hogy a második és a harmadik szekotrban túl közel volt George Russellhez, amivel némi leszorítóerőt veszített.
"A második szektor nem volt ideális. Egy picit túlságosan is közel voltam George-hoz, ami nem segített. Ezután szenvedtem az első kerekek működésével az utolsó szektorban. Talán egy picivel több is benne lehetett volna" - nyilatkozta a Ferrari négyszeres világbajnoka, aki Törökország után újra legyőzte csapattársát időmérőn.
Az első szektorban még önmaga legjobb szektoridejét teljesítette, majd mikor beért Russell autója által vélt turbulens levegőbe, már lassabb volt a Q1-es szektoridejeihgez képest- függetlenül attól, hogy akkor a lágy gumikon volt, mivel a Q2-ben a közepes gumikon a legtöbb versenyző gyorsabb volt a Q1-es idejénél és Vettel első szektora is azt mutatta, hogy ő is gyorsulhatott volna.
Azonban azt muszáj hozzátenni, hogy bár vélhetően Russellhez való közelség is jelentethetett némi lassulást, azonban a középső szektora nem volt hibátlan: elősbb az 5-6-7-es kanyarkombinációban kellett ellenkormányoznia, majd a 10-esben fékezte el magát. Ezek pedig nagyobb részt kivettek abból, hogy lassabb volt, mint tudott volna lenni.
Vettel a középső és az utolsó szektorban összesen 252 ezredet bukott a Q1-es legjobb szektoridejéhez képest. A hátrány nagyobb részét a középső szektorban szedte össze, csak itt 161 ezreddel volt lassabb, mint előző probálkozása során. Ha csak sikerül megismételni a Q1-es szektorait, akkor az óra 1:28.999-nél állt volna meg, amivel pedig meglett volna a Q3.
De nemcsak Vettelre volt igaz, hogy adott esetben a Q3 is összejohetett volna, hanem a csapattársára, Charles Leclerc-re is- a legideálisabb esetben pedig mind a két Ferrari is bejuthatott volna a Q3-ba az AlphaTauri kárára.
Leclerc esete Vettelhez viszonyítva annyival másabb, hogy ő mindhárom legjobb szektorát a Q2-ben teljesítette, csak éppen nem ugyanabban a körben. Ő például a Sainz miatti piros zászló áldozata lett.
Leclerc ugyanis a megszakítás előtt 28,176-os első szektort produkált, ami addig a leggyorsabb első szektoridőnek számított, de ezt a körét nem fejezthette be. A Q2-ben az 28,176-os első szektora összességében a tizennégy pilóta között a hetedik leggyorsabbnak számított.
A második, egyben a kvalifikációs körében az első szektora 249 ezreddel volt lassabb! A Q3-ről a monacói versenyző 157 ezreddel maradt le, azaz ha csak kilenc századdal megy lassabb első szektort, mint első próbálkozásakor, akkor meglett volna a Q3, ezzel kiejtve Pierre Gaslyt ugyanis a második és a harmadik szektorban az addigi legjobbját futotta meg. Az ideális köre 1:28.916, amivel a nyolcadik helyen végezhetett volna a Q2-ben, míg Vettel az 1:28.999-es ideális körével viszont épp, hogy lecsúszott volna a Q3-ről, s maradt volna a tizenegyedik helyen.
Az adatokból viszont jól látszik, hogy a Ferrarinak adott esetben lett volna reális esélye a Q3-ra, amit végül egyik pilótájuk sem tudott kihasználni.
Ennek leginkább az AlphaTaurinál örültek, hiszen a Ferrari betlizésével ők mind a két versenyzőjükekl ott lehettek a legjobb tíz között, amire idén második alkalommal került sor. Érdekesség, hogy 2018-ban és 2019-ben is csak két alkalommal tudtak mind a két autóval bejutni a Q3-ba.
Q3
A Q3 első felvonásakor még úgy tűnt, hogy az időmérő nem lesz annyira sima menet Lewis Hamilton számára, aki bár az első köröket követően 1:27.677-es vezetett, de a második helyezett Max Verstappen lemaradása csak 146 ezred volt.
A második körében viszont Hamilton egy majdnem tökéletes körrel (egyedül a középső szektorban nem ekkor futotta meg a legjobbját, de csak 27 ezreddel maradt el ettől) 1:27.237-re javította a pole pozíciós kört, amitől Valtteri Bottas még úgy is 289 ezreddel maradt el, hogy a finn versenyző mindhárom szektorában ekkor volt a leggyorsabb. Ez pedig kellett is a Mercedes versenyzőjének, hiszen így, ha minimális előnnyel is (125 ezred), de le tudta győzni Max Verstappent, akinek ideális köre 51 ezreddel gyorsabb lehetett volna, de azzal is csak 74 ezredre csökkentette volna hátrányát Bottasszal szemben.
Elmondható, hogy a Red Bull holland versenyzője, amennyire csak lehetett, kihozta magából a maximumot, ami majdnem egy második rajthelyet jelentett volna számára. Az időmérő utáni rádiós üzenetéből viszont kiderült, ezt annyira nem is bánja, hiszen ahogyan fogalmazott, így legalább a pálya tisztábbik oldaláról rajtolhat. Nem beszélve arról sem, hogy például tavaly Lewis Hamilton, vagy éppen 2017-ben Sebastian Vettel is ebből a rajtkockából nyert futamot.
És ha már Verstappen, akkor muszáj megjegyezni, hogy a holland versenyző 2015 óta íródó F1-es karrierje során először tudta magát az első-két rajtsorba kvalifikálnia magát. Az eddigi legjobb rajthelye az ötödik rajthely volt 2019-ből.
A Red Bull is utoljára 2014-ben végzett itt a legjobb háromban, igaz akkor Daniel Ricciardót utólag 10 hellyel hátrébb sorolták, mert még Malajziában a csapata rosszul rögzítette kerekét. Legutóbb viszont csak 2013-ban kezdehettek meg egy bahreini futamot a legjobb háromból, akkor Sebastian Vettel a második helyről indulva nyert.
Visszacsatlakozva a pole pozíciót megszerző Lewis Hamiltonra, aki F1-es karrierje során harmadik alkalommal szerezte meg Bahreinben a pole-t. 2015-ben ezt futamgyőzelemre is váltotta, 2016-ban viszont pont jelenlegi csapattársa, Valtteri Bottas ment neki az 1-es kanyarban, így a futamot végül csak a harmadik helyen tudta befejezni.
Hamilton pole pozíciós köre bár nem a legideálisabb kör volt, amit teljesíthetett, így is egy nagyszerű kört rakott össze, ami a maga nevében egy tökéletes körnek számít, ami F1-es karrierje 98. edzés elsőségét hozta. Az utolsó két versenyhétvégének ezzel meg is adja a különleges pikantériáját, hiszen minden esély megvan arra, hogy újabb történelmet írva ő lehet a sportág történetének első versenyzője, aki 100 pole-ig eljuthat.
Albon szerencséje, Norris balszerencséje
Ha csak a végeredményt nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy Albonnak most sikerült a minimumot hoznia még annak ellenére is, hogy köre majd hat tizeddel volt lassabb Verstapen idejénél. Viszont, ha csak minimálisnak mondható 48 ezreddel is, de legyőzte Sergio Perezt.
Ha pusztán csak azt nézzük, hogy elvégezte-e a feladatát, akkor arra azt lehet mondani, hogy igen. Amit kellett, azt megcsinálta.
Azonban ha mélyebbre ásunk, akkor láthatjuk, hogy ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a negyedik helyen, vele szemben 48 ezreddel alulmaradó Sergio Perez az utolsó szektorban az addigi legjobb harmadik szektor idejéhez képest 114 ezredet benthagyott. Azaz, ha Perez a Q3-ban az ideális körét futja, akkor 1:28.208-al megelőzte volna Albont, aki az ideális körével is alulmaradt volna, mert az csak 1:28.259-es kört tesz ki. Perez ezzel egy pozíciót veszített, egy másik versenyző viszont ennél is többet.
Lando Norrisról van szó, akinek utolsó körének első szektora nem jött össze (az 1-es kanyarból kijövet egy pillanatra megúszott alatta az autó). Ugyan a középső és az utolsó szektorban a legjobbját teljesítette, azonban az első szektorban 151 ezreddel volt lassabb korábbi köréhez viszonyítva, ami most megbosszúlta magát. Ugyanis a hatodik rajthelye megszerző Daniel Ricciardo és a kilencedik helyezett Norris között csak 125 ezredmásodperc volt a differencia! Azaz, ha Norris egy picivel jobban összerakja az első szektorát, akkor egészen a hatodik helyig jöhetett volna előre, így viszont három helyet veszített, ami csapatának a világbajnokságban nem jött annyira jól.
És azt se felejtsük el, hogy Norris a riválisokkal ellentétben nem a közepes, hanem a lágy gumikon jutott be a Q3-ba! A lágy gumik bár a rajtnál jelenthetnek tapadási előnyt a közepes gumikkal szemben, de hosszabb távon ez a taktika kevésbé lehet kifizetődő, ugyanis a piros oldalfalú gumik ezen a pályán nagyon hamar elkezdenek túlmelegedni, akár egy mért körön belül is, így Norris taktikailag nem a legjobb előjelekkel várhatja a futamot.
Ez a negyedik helyről rajtoló Alexander Albonra is igaz, aki szintén a lágy gumikon tudott bejutni a Q3-ba. Az első tízben taktikailag jelenleg ők vannak a legnehezebb helyzetben.
A konstruktőri harmadik helyért küzdő csapatok közül összességében a Renault szerepelt jól, akik az egyetlen csapatként mind a két versenyzőjükkel bejutott a Q3-ba, ahol Ricciardo és Ocon két ezreddel követve egymást a hatodik-hetedik helyet szerezték meg a futamra. A Racing Point eközben a futamot az ötödik és a tizenharmadik, a McLaren a kilencedik és a tizenötödik, míg a Ferrari csak a tizenegyedik és a tizenkettedik helyről várhatja majd.
A Renault ráadásul pont annak köszönheti a hatodik és a hetedik rajtpozícióját, mivel versenyzőik pont akkor hozták ki magukból a maximumot, amikor kellett, így ők az ideális körükkel kvalifikálták magukat. Ha mindenki az ideális körét teljesítette volna, akkor a futamot csaka nyolcadik és a kilencedik helyről kezdhetnék meg. Az ideális körük két-két pozíciót jelentett, ami ezen a szinten nagyon jelentősnek mondható.
És ahogyan arra lehetett számítani, az AlphaTaurinak lehet befolyása az említett három csapat küzdelmében, ugyanis Gaslynak is sikerült megelőznie Norrist, és az időmérőkön általában nem remeklő Kvjat is ott van a tizedik helyen. Két olyan helyet vettek el, amire a két Ferrari, vagy éppen Sainz és Stroll is áhítozott.
Időmérő ideális köridő-táblázat
Képek: Mercedes-AMG F1 (Twitter), Formula 1 (Twitter)
