A hétvégén Szuzukában vendégeskedik a Forma-1 mezőnye, ahol a 35. Japán Nagydíj kerül megrendezésre.
A pilóták kedvenc versenypályája
A pilóták egyik legkedveltebb helyszíne a szuzukai versenypálya a maga gyors kanyarjaival, hullámvasúthoz hasonló jellege miatt. Lewis Hamilton a tavalyi első edzésen a csapat rádión keresztül boldogan mondta: "Ez a pálya nagyszerű".
Annak ellenére, hogy az 5807 méter hosszú aszfaltcsík nem kínál sok előzési lehetőséget, a Forma-1-es rajongók körében is nagy népszerűségnek örvend a pálya, mely már attól is különleges, hogy a versenynaptárban egyedüli módon keresztezi magát. (Abu Dhabit fel lehet ellenpéldának hozni, de ott csak a bokszutca kijárata megy át a pálya vonalvezetése alatt, míg itt a rendes pálya vonalvezetése keresztezi önmagát.) Ez a keresztezés pedig egy nyolcas alakot ad, az amúgy is különleges vonalvezetésű pályának.
De miért is annyira különleges?
A gyors, egymást követő kanyarok olyan érzést adnak, mintha hullámvasúton ülnénk, melyek időt sem adnak a pihenésre. A pilótáknak folyamatosan résen kell lenniük, nem hibázhatnak, mivel egy kis hiba elég ahhoz, hogy az egész körüket elrontsák, megszakítva ezzel azt a flow-élményt, ami ahhoz kell, hogy a pályán minél gyorsabban körbemenjünk.
A pályát a holland John Hugenholtz tervezte, akinek a nevével majd jövőre a Holland Nagydíj kapcsán nagyon sokszor fogunk találkozni, ugyanis a zandvoorti versenypálya is az ő nevéhez fűződik. Érdekesség, hogy Hugenhotz eredetileg három felüljáróval képzelte el a pályát, végül ez nem valósulhatott meg.
A pálya 1962-ben épült, ám a Forma-1 csak 1987-ben látogatott el ide, melyben nagyban közrejátszott a Honda-motoros autók egyre jobb teljesítménye. Ezt azért érdemes kiemelni, mivel a szuzukai versenypálya a Honda saját tesztpályájaként épült.
1987-es debütálása óta, Szuzukába csak kétszer nem látogatott el a Forma-1-es mezőny, 2007-ben és 2008-ban, akkor a Japán Nagydíjakat a Fudzsi versenypályán futották.
A japán hétvégét a pálya vonalvezetése mellett a nagyon-nagyon, de nagyon lelkes hazai közönség miatt imádja mindenki. Itt vannak ugyanis a Forma-1 legjobb, legszerethetőbb és a szó legpozitívabb értelmében a legőrültebb rajongói, akik minden évben a Forma-1-es auótk hátsó szárnyait idéző sisakokkal szokták nézni az eseményeket. Emellett itt nemcsak a versenyzőknek, de még a csapatfőnököknek is vannak rajongói.
A pálya
Első verseny: 1987
Pálya hossza: 5,807 km
Verseny hossza: 307,471 km (53 kör)
Körrekord (időmérő): 1:27.319- Lewis Hamilton (Mercedes), 2017
Körrekord (verseny): 1:31.540 - Kimi Räikkönen (McLaren), 2005
Ahogy feljebb említve volt a pálya a pilóták egyik kedvenc versenyhelyszíne a gyors vonalvezetése, az egymást követő gyors kanyarok miatt, mely igazán nagy kihívás elé helyezik a versenyzőket. Akik egyfelől azért sem engedhetik meg maguknak a legkisebb hibát sem, mert azzal a gyors körüket elrontják, hanem azért sem, mert a szuzukai azon kevés pályák közé tartozik, ahol nem nagyon van aszfaltozott bukótér, így aki hibázik, az azt kockáztatja, hogy kiesik.
A pályán nagyon nehéz kiemelni egy kanyart, mivel nagyon sok legendás kanyar tarkítja azt. Az egyik leghíresebb kanyarok közé mindenképpen az S-kanyarok, ahol egymást követik a bal-jobb-bal-jobb kanyarok. Itt különösen fontos, hogy a versenyzők jó ritmusban kezdjék el, majd teljesítsék a kanyarokat, mert egy minimális hiba, amivel elmérik a kanyar csúcspontot rengeteg időveszteséghez vezet.
Ezt követi a gyors balos, a Dunlop-kanyar, amit pedig egy újabb legendás kanyar kombináció, a Degner-kanyarok. A két jobbos kanyar egyszerűnek tűnik kívülről, pont emiatt könnyen túl tudja magát a pilóta vállalni. Itt pedig azért se érdemes a határon túl haladni, mivel nincsen aszfaltozott bukótér, azaz ha hibázol, a sóderben találod magad.
A Degnereket követően következik a Hairpin, amely kanyar főleg azoknak lehet ismerős, akik látták a 2010-es Japán Nagydíjat, mikor is a hazai hős, Kamui Kobajasi több pilótatársát autózta itt körbe a belső-, illetve a külső íven. Parádés manőverek voltak azok, a Forma-1 akkori mezőnye komoly leckét kapott arról, hogy azt a kanyart hogyan is érdemes teljesíteni.
A Hairpin után a következő nevezetes pontja a pályának a 13-as és a 14-es kanyarkombináció, amit csak Spoonnak,azaz kanálnak neveznek. Az egyik legtechnikásabb kanyarnak is nevezik, mivel egy nagyon hosszú bal kanyarról bezsélünk, ami ráadásul fokozatosan szűkül. Azért is nehéz ez a kanyar, mivel ha valaki elrontja annak kijáratát, akkor szintén rengeteg időt veszít, mivel ez vezet fel a pálya leghosszabb padlógázas szakaszára, amiben egy nagyon gyors bal törés is van, melyet sokáig nem is lehetett padlógázzal teljesíteni. Ezt a törést nem máshogy hívják, mint 130R-nek.
A 130R végén következik a sikán, amely sokaknak onnan lehet ismerős, hogy 1989-ben Alain Prost és Ayrton Senna itt ütközött egymással, eldöntve ezzel az azévi világbajnokságot, komoly botrányt okozva.
A sikán után pedig már csak egy gyors jobbos kanyar következik, ami rávezeti a pilótákat a célegyenesre, ahol egyébként a pálya egyetlen DRS-zónája is található.
Hibrid-éra óta a Mercedes itt az úr
A hibrid-érában Szuzuka az egyetlen olyan helyszín, ahol a Mercedes teljesen makulátlannak mondhatja magát, ugyanis sem időmérőn, sem futamon nem tudták még legyőzni őket. 2014 és 2016 között Nico Rosberg, 2017-ben és 2018-ban Lewis Hamilton volt a leggyorsabb egy körön. Futamokon viszont Lewis Hamilton dominált leginkább az elmúlt években, ugyanis 2014 óta csak 2016-ban nem volt képes futamgyőzelmet szerezni itt.
Mégsem ő a pálya legsikeresebb versenyzője, hanem Michael Shumacher, a maga hat futamgyőzelmével, ám ha idén Hamiltont intik le az első helyen, akkor a győzelmek tekintetében egyenlít a hatodik világbajnoki címéért hajtó brit. A jelenlegi mezőnyből két pilóta tudott itt futamgyőzelmet szerezni: Sebastian Vettel négyszer (2009-2010, 2012-2013), Kimi Räikkönen pedig egyszer (2005) nyerte meg a Japán Nagydíjat.
Pole pozíciók terén Michael Shumacher kiemelkedik a Japán Nagydíjak történetében. A hétszeres világbajnok ugyanis nyolc alkalommal volt a leggyorsabb a japán kvalifikációkon, őt Lewis Hamilton és Sebastian Vettel követi négy-négy rajtelsőséggel.
Ugyan a Mercedes a hibrid-éra óta legyőzhetetlen, azonban mégsem ők a legsikeresebb konstruktőrök, hanem a McLaren, amely istálló kilenc győzelmet szerzett (ebből kettőt Fudzsiban). A wokingi istálló mögött a Ferrari a második legsikeresebb hét győzelemmel, míg a Mercedes a legutóbbi öt Japán Nagydíjon szerzett győzelmével a harmadik helyen áll ezen statisztikai mutatóban.
Ha már statisztika, akkor külön ki kell emelni a pole pozíció fontosságát! Mivel a szuzukai pályán nagyon nehéz előzni, emiatt különösen fontos az időmérőn való jó szereplés. Hogy mennyire az jól mutatja az a tény, hogy az eddigi 30 szuzukai futamból 26 (!!) versenyt az első rajtsorból indulva nyertek meg! Ebből tizenötször. azaz a versenyek felén az első rajtkockából induló versenyző képes volt győzelemre váltania pole pozícióját.
Az első két rajthely mellett kétszer nyertek a hatodik helyről indulva (1989- Alessandro Nannini; 1990 - Nelson Piquet), egyszer az ötödikről (Fernando Alonso - 2006) és egyszer a tizenhetedikről (Kimi Räikkönen - 2005).
Ugyan idén sincsen japán pilóta a mezőnyben (2014-ben Kamui Kobajasi volt az utolsó hazai hős), azonban a statisztikáknál fontos kiemelni, hogy eddig két hazai versenyzőnek sikerült hazai közönség előtt dobogóra állnia. 1990-ben Aguri Szuzuki (Lola-Lamborghini), majd 2012-ben Kamui Kobajasi (Sauber-Ferrari) állhatott fel a dobogó legalsó fokára.
2010 óta a világbajnokok versenye
Ebben az évtizedben a szuzukai versenyt nagyban áthatta a világbajnokság szelleme, azaz vagy az lett a világbajnok az év végén, aki megnyerte az azévi futamot, vagy pedig az adott év világbajnoka éppen itt lett világbajnok.
Utóbbi eset 2011-ben történt meg, ekkor nyertek utoljára világbajnoki címet Japánban, Sebastian Vettel révén, aki abban az esztendőben olyan domináns szezont futott, hogy négy futammal a vége előtt pontot tett a világbajnokságra. Korábban nem volt csoda, ha a valaki Japánban szerezte meg a világbajnoki címet, ugyanis a Japán Nagydíjak rendre az év utolsó futamainak adtak otthon, nem egyszer az évadzárót is itt tartották. Ennek okán Japánban avattak a legtöbbször világbajnokot, szám szerint tizenkétszer (második helyen Olaszország áll tizeneggyel). Ám a 2010-es évekre annyival beljebb került a Japán Nagydíj, hogy itt legfeljebb akkor lehet valaki világbajnok, ha az adott évben nagyon kiemelkedő munkát végez, ahogy tette azt Vettelt 11-ben.
Idén erre Lewis Hamiltonra nyílt remek lehetősége, de mivel Bottas 73 pontra van tőle, így a brit pilóta hatodik bajnoki címét leghamarabb majd a soron következő Mexikói Nagydíjon bizotsíthatja be.
A 2010-es évtizedben tehát csak 2011-ben nem az a pilóta nyerte a futamot, aki az adott év bajnoka is lett (Button győzött, Vettel a harmadik helyével világbajnoki címet ünnepelt), viszont a többi évben már előre elspoilerezte nekünk az év végi eredményt. 2010-ben, majd 12-ben és 13-ban Vettel, 2014 és 15 között Hamilton, 2016-ban Rosberg, 2017-ben és 18-ban Hamilton nyerte meg előbb a Japán Nagydíjat, majd aztán a világbajnoki címet. Innen nézve Lewis Hamilton pályázik a legjobb esélyekkel a hétvégén, hiszen akkora az előnye, hogy még akkor is nagy eséllyel világbajnok lenne 2019-ben, ha több futamon nem is állna rajthoz.
De vajon a 2019-es Japán Nagydíj rácáfol erre a statisztikára?
Gumikiosztás
Képek: f1.com, Pirelli Motorsport, Mercedes-AMG F1
